Téltemetés, télkihordás: szoros értelemben az óévet szimbolizáló szalmabáb vagy más jelképes tárgy elásása a földbe, illetve elégetése; tág értelemben ide sorolják a tájanként és népenként más-más ünnephez kapcsolódó, énekes, játékos, alakoskodó szokásokat: óév-, farsang-, böjt-temetés. Közös bennük a sötétség legyőzésének, az élet és termékenység diadalának öröme és ünneplése: a tél a sötétség szimbóluma, eltemetésével az életet akadályozó gyengeségektől, kísértésektől szabadul meg az ember. /Magyar Katolikus Lexikon/![]() |
| Erzsike mutatja, hogyan is készül a kiszebáb... |
![]() |
| Ki delejez, kit? |
![]() |
| Itt készülnek a busó álarcok Reni útmutatásával... |
![]() |
| Juhuuj, azt hiszem a tél messzire szalad! :) |
![]() |
| A sok gond és bánat betűzve a kiszébe, hagy menjen a tűzbe... |
![]() |
| Ég a kisze, ég... |
![]() |
| Vidáman, énekelve, bútól bajtól szabadulva... |
















